Amikor Jézus olyan dolgokat mondott, amiket a tanítványai nem értettek, Péter apostol akkor is hűséges maradt hozzá, nem hagyta, hogy bármi is akadályozza a követésében (Ján 6:68). Sokan nem várták meg, hogy Jézus magyarázatot adjon a kijelentéseire, inkább elhagyták őt. Péter azonban felismerte, hogy csak Jézus szavai vezetnek „örök élethez”. Jézus tudta, hogy minden apostola, így Péter is el fogja hagyni őt, de kifejezte, hogy Péter biztosan talpra fog állni, és hűséges marad (Luk 22:31, 32). Tisztában volt vele, hogy „a szellem… buzgó, de a test gyenge” (Márk 14:38). Ezért akkor is megbocsátott Péternek, amikor megtagadta őt mások előtt. Nem mondott le róla. A feltámadása után megjelent Péternek, nyilván amikor más nem volt ott (Márk 16:7; Luk 24:34; 1Kor 15:5). Képzelhetjük, hogy ez milyen sok erőt öntött ebbe az elkeseredett apostolba! w23.09 22. o., 9–10. bek.

Jehova Isten eltörli vagy elfedezi azoknak a bűneit, akik hisznek benne. Teljes mértékben megbocsát nekik, és többé nem veszi számításba a vétkeiket (Zsolt 32:1, 2). Az erős hitük alapján bűntelennek és igazságosnak tekinti őket. Bár Jehova igazságosnak nyilvánította Ábrahámot, Dávidot és más hűséges szolgáit, ők továbbra is tökéletlen, bűnös emberek voltak. De a hitük miatt Isten mégis vétlennek tartotta őket, különösen azokhoz az emberekhez viszonyítva, akik nem imádták őt (Ef 2:12). Tehát, Pál apostol a levelében egyértelművé teszi, hogy a hit nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki szoros barátságban lehessen Istennel. Ez igaz volt Ábrahámra és Dávidra, és igaz ránk is. w23.12 3. o., 6–7. bek.

Minden kereszténynek abban a megtiszteltetésben van része, hogy az idejével, erejével és anyagi javaival Jehova imádatát támogathatja. Ha a legjobbat adjuk Jehova szolgálatában, azzal a hálánkat mutatjuk ki ezért a megtiszteltetésért. Pál apostol megemlített néhány dolgot, melyeket nem szeretnénk elhanyagolni (Héb 10:22–25). Például, hogy imádkozzunk, nyilvánosan beszéljünk a reménységünkről, legyünk ott az összejöveteleken, és bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább közeledni látjuk Jehova napját. A Jelenések könyvének a végén pedig Jehova angyala a nyomatékosság kedvéért kétszer is a következőre szólít fel: „Istent imádd!” (Jel 19:10; 22:9). Bárcsak sosem felejtenénk el, milyen mély tanításokat rejtenek a nagy jelképes templom részei! És mindig tartsuk elménkben, milyen páratlan megtiszteltetés fenséges Istenünket, Jehovát imádni! w23.10 29. o., 17–18. bek.